Érdekes, talán haszálható új fajta munkaszerződések
A munkaidő beosztására a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A munkabér a munkavállalókat - eltérő megállapodás hiányában - egyenlő arányban illeti meg. A munkaszerződésben szereplő munkavállalók tehát egymás között osztják meg a feladatokat, illetve a díjazást.
Noha a munkaszerződés közös, ha egy munkavállaló kiválik a közösségből, az a többi dolgozó munkaviszonyát nem érinti. Megszűnik viszont a munkaviszony, ha a munkavállalók száma egy főre csökken. Ebben az esetben a munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. Erre az "utolsó" munkavállaló azért jogosult, mert ebben az esetben a munkaviszonya rajta kívül álló ok miatt szűnik meg. A munkakör megosztásával kapcsolatban az adózás rendjéről, illetve a társadalombiztosításról szóló törvények speciális szabályokat nem tartalmaznak.
A fenti munkaszerződés ellentettje, amikor több munkáltató létesít egy munkaszerződést egy munkavállalóval. A Munka törvénykönyve lehetővé teszi ezt is, azaz hogy több munkáltató és egy munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg, azaz mondjuk váltótársak közösen foglalkoztathassanak helyettest. A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. A munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek. A munkaviszonyt - eltérő megállapodás hiányában - bármely munkáltató vagy a munkavállaló jognyilatkozata megszünteti, illetve a munkaviszony megszűnik, ha a munkáltatók száma egyre csökken.
Az ilyen munkaviszony esetén a munkáltatók a munkaviszony létesítésével egyidejűleg kötelesek írásban az adókötelezettségek teljesítésére egy munkáltatót kijelölni, továbbá a kijelölt munkáltató személyéről a munkavállalót tájékoztatni. Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető. A kijelölt munkáltató a munkavállaló tekintetében adókötelezettségeit saját nevében teljesíti. A Tb. törvény szerint ebben az esetben a kijelölt munkáltató tekintendő foglalkoztatónak.