Bár jelentősen megritkultak, de nem szűntek meg a vagyonosodási vizsgálatok. Leginkább egy irigy szomszéd, vagy egy elégedetlen páciens, ügyfél kellemetlenkedhet olyan módon, hogy névtelen följelentést tesz ellenünk az adóhatóságnál, de a túl alacsony bevallott jövedelem szemben mondjuk az adóhatóság által is elérhető villany- és gázszámlák összegeivel, ingatlan- vagy autóvásárlás, drága turistaút befizetése is kiválthat ilyen vizsgálatot.
Van olyan tapasztalatunk, miszerint az adóhatóság újonnan apró trükköket alkalmaz a vagyonvizsgálatoknál. Aki figyelmetlen, könnyen csapdába nyilatkozhatja magát.
A kérdőívekben például nem egy olyan kérdés van, melyeket hasra ütésre megválaszolva az adózó vétlenül is olyan csapdába zárhatja magát, ahonnan aztán nehéz kimásznia anélkül, hogy súlyos bírságot ne varrnának a nyakába.
1. Bankkártyás kérdés
Pár hónapja vetette be a vagyongyarapodási kérdőíveken a NAV azt a kérdést, hogy becsülje meg az adózó: arányaiban mennyit költ bankkártyával és mennyit készpénzben.
Hol itt a csapda? Ha mondjuk beírjuk, hogy kiadásainkat 20 százalékban bankkártyával fizetjük, a többit készpénzből, akkor könnyen rúghatunk öngólt. Az adóhivatal ugyanis ilyenkor a bankszámlán látható költésekből arányosítva kiszámolja (saját nyilatkozatunk alapján) mennyit költhettünk még készpénzben (4 x annyit, mert ha a teljes költés 100 % és abból a bankkártya csak 20 %, akkor értelemszerűen 4-szer annyi még a készpénzes költés) és megkérdezi, honnan volt rá adózott pénzünk? Ha rosszul becsültük meg a költésarányt, akkor kvázi bevallunk olyan készpénzes jövedelmet, ami nem is volt, s megfizethetjük rá az adót, meg a bírságot.
Óvatosságból jobb nem válaszolni erre a kérdésre.
2. Készpénzes kérdés
Szintén pár hónapja firtatja az adóhivatal, hogy tartottunk-e otthon nagyobb összegű készpénzt, s ha igen mennyit, meddig és milyen okból.
Miért legyünk óvatosak a válasszal? Ha valaki pénzt vesz fel a bankszámlájáról, akkor a revizor feltételezheti, azért teszi ezt, hogy elköltse. Ha tehát azt írjuk a kérdőíven, hogy nem tartunk otthon nagy összegű készpénzt, akkor arra megerősítjük: elköltöttük, amit felvettünk. Így aztán nem mondhatjuk, hogy valamilyen későbbi kiadást mégis ebből a már elköltöttnek vett pénzből fizettünk, akkor sem, ha ez ténylegesen így volt.
Ha nem válaszolunk, azzal viszont nem csinálunk bajt.
3. Teljességi kérdés
Már évek óta gyakorlat, hogy a vagyonosodási ellenőrzésnél úgynevezett teljességi nyilatkozatot kérhet az adóellenőr, de mostanában szinte sosem marad el ez a kérés. Arra vonatkozik, minden iratot becsatoltunk-e, aminek jelentősége lehet a vizsgálatnál.
Mi lehet itt a gond? Ha igennel válaszolunk, s később kiderül, hogy mégis elfeledkeztünk egy forrásról (ahonnan esetleg a pénzt kaptunk), akkor mondhatja azt az adóhatóság, hogy már nem tudja elfogadni a dokumentumot, mert azt nyilatkoztuk, mindent beadtunk.
Megoldás? Beírhatunk a biztonság kedvéért nemleges választ. Persze erre kérhetik, hogy akkor adjunk be minden dokumentumot. Azonban ha ennek nem tudunk (rögtön) eleget tenni, akkor sem történik semmi.
4. Tényállás tisztázása
A tényállás teljes körű tisztázása kötelező a vagyonosodási vizsgálatok során is, s ennek szinte mindig eleget is tesz az adóhivatal. Előfordult azonban olyan eset, hogy a bizonyítás során hivatkozott kölcsönt nem ellenőrizte le a NAV, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Ennek híján pedig nem volt igazolható, honnan volt az adózó pénze, s meg akarták büntetni. Jó tudni, hogy ezt nem teheti meg a hatóság.
5. Tájékoztatási kötelezettség
Sokszor volt probléma, hogy az ügyfelek azt mondták, nem is tudtak róla, hogy az adóhatóság vagyonvizsgálatot, s ezen belül becslési eljárást folytat ellenük, s csak az elkészült jegyzőkönyvből értesültek erről. Meg arról is, hogy nekik kellett volna bizonyítaniuk, mire, miből volt adózott fedezetük.
Ezért aztán változtatott a hatóság a gyakorlaton. 1-1,5 éve többé-kevésbé eleget tesznek tájékoztatási kötelezettségüknek: előre, még a jegyzőkönyv elkészítése előtt értesítik az adózót arról, hogy megbecsülték vagyonát, költéseit, s hogy ha az adózó nem ért egyet, a bizonyítás az ő dolga. Ha mégsem küld ilyen értesítést a hatóság (ritkán előfordul), megtámadható az eljárás.
6. Bírság a vizsgálat alatt
Mostanában sűrűn vet ki az adóhatóság bírságot a vagyonosodási vizsgálat alatt arra hivatkozva, hogy az adózó elmulasztja együttműködési kötelezettségét, illetve hogy akadályozza a vizsgálatot. Mikor kaphatunk ilyen bírságot? Például ha nem tudjuk elég gyorsan összegyűjteni a bizonyításhoz szükséges papírjainkat, vagy ha például a munkánk miatt nem tudunk megjelenni az egyeztetéseken.
Jó, ha tudjuk, hogy a vagyonvizsgálatok nagy része elsősorban továbbra is céges adóellenőrzésből indul (például ha magas a tagikölcsön-állomány, ha adóminimalizálás jelei látszanak, vagy ha elmulasztjuk a bevallást). A nagy értékű ingatlan- vagy gépjárművásárlás, bejelentett nagy összegű ajándékozás, jóakaróink bejelentése és a társhatóságok vizsgálata is vezethet vagyonosodási vizsgálathoz. A végtörlesztés ténye viszont valószínűleg nem. Bár ez sem tejesen kizárt, mert Alkotmánybíróság (AB) elé került a törvénynek az a megállapítása, mely szerint a végtörlesztésre befizetett összegre nem lehet adóhiányt megállapítani.
Házastársaknál, ha az egyik félnél vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeznek, jó, ha a másik fél is azonnal elkezdi a felkészülést, mert szinte biztos, hogy rá is sor kerül. Érdemes vagyonmérleget összeállítani, megnézni, mivel lehet probléma. Ha például volt olyan bevételünk (kölcsön), amiről nem készült papír, azt utólag pótoljuk.
Azzal is jó, ha tisztában vagyunk, hogy 2012-től fél évvel meghosszabbodott az elévülési idő, de csak akkor, ha fellebbeztünk, és másodfokra vagy bíróság elé került az ügyünk. Ez főleg annak lehet rossz hír, akinek 2005-ben voltak olyan költései, amikre nem tudott fedezetet felmutatni. Év vége felé egyébként igyekszik a NAV lezárni az ügyeket, pont azért, hogy az elévülést elkerülje.
Idéntől változás még, hogy az adóhivatal küldeményeinél nem onnantól ketyegnek a határidők, amikor a (jogi) képviselő átvette a levelet, hanem akkortól, amikor az ügyfélnek kézbesítette a postás. Tehát ha ilyen történik, mindenképpen időben értesítsük a jogi képviselőnket, hogy legyen idő a közös felkészülésre.
Van olyan tapasztalatunk, miszerint az adóhatóság újonnan apró trükköket alkalmaz a vagyonvizsgálatoknál. Aki figyelmetlen, könnyen csapdába nyilatkozhatja magát.
A kérdőívekben például nem egy olyan kérdés van, melyeket hasra ütésre megválaszolva az adózó vétlenül is olyan csapdába zárhatja magát, ahonnan aztán nehéz kimásznia anélkül, hogy súlyos bírságot ne varrnának a nyakába.
1. Bankkártyás kérdés
Pár hónapja vetette be a vagyongyarapodási kérdőíveken a NAV azt a kérdést, hogy becsülje meg az adózó: arányaiban mennyit költ bankkártyával és mennyit készpénzben.
Hol itt a csapda? Ha mondjuk beírjuk, hogy kiadásainkat 20 százalékban bankkártyával fizetjük, a többit készpénzből, akkor könnyen rúghatunk öngólt. Az adóhivatal ugyanis ilyenkor a bankszámlán látható költésekből arányosítva kiszámolja (saját nyilatkozatunk alapján) mennyit költhettünk még készpénzben (4 x annyit, mert ha a teljes költés 100 % és abból a bankkártya csak 20 %, akkor értelemszerűen 4-szer annyi még a készpénzes költés) és megkérdezi, honnan volt rá adózott pénzünk? Ha rosszul becsültük meg a költésarányt, akkor kvázi bevallunk olyan készpénzes jövedelmet, ami nem is volt, s megfizethetjük rá az adót, meg a bírságot.
Óvatosságból jobb nem válaszolni erre a kérdésre.
2. Készpénzes kérdés
Szintén pár hónapja firtatja az adóhivatal, hogy tartottunk-e otthon nagyobb összegű készpénzt, s ha igen mennyit, meddig és milyen okból.
Miért legyünk óvatosak a válasszal? Ha valaki pénzt vesz fel a bankszámlájáról, akkor a revizor feltételezheti, azért teszi ezt, hogy elköltse. Ha tehát azt írjuk a kérdőíven, hogy nem tartunk otthon nagy összegű készpénzt, akkor arra megerősítjük: elköltöttük, amit felvettünk. Így aztán nem mondhatjuk, hogy valamilyen későbbi kiadást mégis ebből a már elköltöttnek vett pénzből fizettünk, akkor sem, ha ez ténylegesen így volt.
Ha nem válaszolunk, azzal viszont nem csinálunk bajt.
3. Teljességi kérdés
Már évek óta gyakorlat, hogy a vagyonosodási ellenőrzésnél úgynevezett teljességi nyilatkozatot kérhet az adóellenőr, de mostanában szinte sosem marad el ez a kérés. Arra vonatkozik, minden iratot becsatoltunk-e, aminek jelentősége lehet a vizsgálatnál.
Mi lehet itt a gond? Ha igennel válaszolunk, s később kiderül, hogy mégis elfeledkeztünk egy forrásról (ahonnan esetleg a pénzt kaptunk), akkor mondhatja azt az adóhatóság, hogy már nem tudja elfogadni a dokumentumot, mert azt nyilatkoztuk, mindent beadtunk.
Megoldás? Beírhatunk a biztonság kedvéért nemleges választ. Persze erre kérhetik, hogy akkor adjunk be minden dokumentumot. Azonban ha ennek nem tudunk (rögtön) eleget tenni, akkor sem történik semmi.
4. Tényállás tisztázása
A tényállás teljes körű tisztázása kötelező a vagyonosodási vizsgálatok során is, s ennek szinte mindig eleget is tesz az adóhivatal. Előfordult azonban olyan eset, hogy a bizonyítás során hivatkozott kölcsönt nem ellenőrizte le a NAV, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Ennek híján pedig nem volt igazolható, honnan volt az adózó pénze, s meg akarták büntetni. Jó tudni, hogy ezt nem teheti meg a hatóság.
5. Tájékoztatási kötelezettség
Sokszor volt probléma, hogy az ügyfelek azt mondták, nem is tudtak róla, hogy az adóhatóság vagyonvizsgálatot, s ezen belül becslési eljárást folytat ellenük, s csak az elkészült jegyzőkönyvből értesültek erről. Meg arról is, hogy nekik kellett volna bizonyítaniuk, mire, miből volt adózott fedezetük.
Ezért aztán változtatott a hatóság a gyakorlaton. 1-1,5 éve többé-kevésbé eleget tesznek tájékoztatási kötelezettségüknek: előre, még a jegyzőkönyv elkészítése előtt értesítik az adózót arról, hogy megbecsülték vagyonát, költéseit, s hogy ha az adózó nem ért egyet, a bizonyítás az ő dolga. Ha mégsem küld ilyen értesítést a hatóság (ritkán előfordul), megtámadható az eljárás.
6. Bírság a vizsgálat alatt
Mostanában sűrűn vet ki az adóhatóság bírságot a vagyonosodási vizsgálat alatt arra hivatkozva, hogy az adózó elmulasztja együttműködési kötelezettségét, illetve hogy akadályozza a vizsgálatot. Mikor kaphatunk ilyen bírságot? Például ha nem tudjuk elég gyorsan összegyűjteni a bizonyításhoz szükséges papírjainkat, vagy ha például a munkánk miatt nem tudunk megjelenni az egyeztetéseken.
Jó, ha tudjuk, hogy a vagyonvizsgálatok nagy része elsősorban továbbra is céges adóellenőrzésből indul (például ha magas a tagikölcsön-állomány, ha adóminimalizálás jelei látszanak, vagy ha elmulasztjuk a bevallást). A nagy értékű ingatlan- vagy gépjárművásárlás, bejelentett nagy összegű ajándékozás, jóakaróink bejelentése és a társhatóságok vizsgálata is vezethet vagyonosodási vizsgálathoz. A végtörlesztés ténye viszont valószínűleg nem. Bár ez sem tejesen kizárt, mert Alkotmánybíróság (AB) elé került a törvénynek az a megállapítása, mely szerint a végtörlesztésre befizetett összegre nem lehet adóhiányt megállapítani.
Házastársaknál, ha az egyik félnél vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeznek, jó, ha a másik fél is azonnal elkezdi a felkészülést, mert szinte biztos, hogy rá is sor kerül. Érdemes vagyonmérleget összeállítani, megnézni, mivel lehet probléma. Ha például volt olyan bevételünk (kölcsön), amiről nem készült papír, azt utólag pótoljuk.
Azzal is jó, ha tisztában vagyunk, hogy 2012-től fél évvel meghosszabbodott az elévülési idő, de csak akkor, ha fellebbeztünk, és másodfokra vagy bíróság elé került az ügyünk. Ez főleg annak lehet rossz hír, akinek 2005-ben voltak olyan költései, amikre nem tudott fedezetet felmutatni. Év vége felé egyébként igyekszik a NAV lezárni az ügyeket, pont azért, hogy az elévülést elkerülje.
Idéntől változás még, hogy az adóhivatal küldeményeinél nem onnantól ketyegnek a határidők, amikor a (jogi) képviselő átvette a levelet, hanem akkortól, amikor az ügyfélnek kézbesítette a postás. Tehát ha ilyen történik, mindenképpen időben értesítsük a jogi képviselőnket, hogy legyen idő a közös felkészülésre.