1)      Amennyiben az adóalany 1 millió forint alatti összeg visszaigénylését szerepelteti a bevallásában, akkor a kiutálásra 30 napon belül kell sort keríteni a hatóságnak, feltéve, hogy az adóalany minden olyan számláját teljes körűen kifizetette a bevallás benyújtásáig, amelyre adólevonási jogot alapított az adott bevallásban.

 

 

2)       Amennyiben az adóalany 1 millió forint vagy a fölötti összeg visszaigénylését szerepelteti a bevallásában, akkor a kiutálásra 45 napon belül kell sort keríteni a hatóságnak, feltéve, hogy az adóalany minden olyan számláját teljes körűen kifizetette a bevallás benyújtásáig, amelyre adólevonási jogot alapított az adott bevallásban.

 

3)      Ha bármelyik olyan számla nem került teljes egészében kiegyenlítésre, amellyel kapcsolatban adólevonási jogot gyakorolt az adóalany a bevallásban, úgy a hatóságnak 75 napon belül kell az adót kiutalni.

 

A bevallásban nyilatkozni szükséges, hogy az említett számlák teljes körűen kiegyenlítést nyertek-e vagy sem. Ha az adóalany tévesen nyilatkozik a számlák kiegyenlítéséről, viszont a kiegyenlítésre nem került maradéktalanul sor, úgy a magányszemély adózó 200.000 Ft, az egyéb adózó 500.000 Ft összegig bírságolható. 

 

A 30 és 45 napos visszaigénylési lehetőség érvényesítésének érdekében azon számlákat kell a bevallás benyújtásáig (nem az esedékességig, vagyis nem 20.-ig) kifizetni teljes körűen, amely számlákban adót számított fel az eladó. Vagyis a bejövő adómentes számlák, és a fordított adózású számlák esetében nem kell vizsgálni azok kifizetettségét. 

 

Megfizetettnek kell tekinteni annak a számlának az értékét, amelynek végösszegéből garanciális visszatartásra került sor.

 

Ismét nyitottá válik az a kérdéskör, hogy a kompenzálás, engedményzés, vagy váltóval történő megfizetés a bruttó összeg megfizetését jelenti-e? A jogszabály e körben nem ad eligazítást, így a korábbi joggyakorlat szerint kell a kifizetést az adóalanynak vizsgálnia.

 

Az adózónak lehetőségében áll, hogy azon számlákat ne tegye be levonható adóként a bevallásába, amelyeket nem fizetett ki, és ilyen módon a visszatérítés időszakát lerövidítse 30 illetve 45 napra a 75 napról, de a döntés meghozatalánál mérlegelnie kell, hogy melyik módon kerül kedvezőbb helyzetbe, hiszen annak a számlának az adótartalmát amit nem fizetett ki, és nem szerepelteti a tárgyidőszaki bevallásában, csak a következő bevallásba tudja visszaigényelni.