Nyugdíjazás a közszférában
Az utóbbi időben fölmerült, hogy a közszférában a nyugdíjasokat érintően bevezetett kötelező választás, azaz vagy nyugdíj, vagy fizetés kihat-e a közfinanszírozott vállalkozásokra, vagy sem? A kormányhatározat egyértelmű: a szabály csak a közalkalmazottakra és a kormánytisztviselőkre vonatkozik, a nyugdíjas vállalkozókra akkor sem, ha közfinanszírozásban részesülnek. Valamint a felsőoktatásban tudományos kutatóként, oktatóként dolgozók is kivételt jelentenek, illetve a politikai vezetőkre sem vonatkozik a kötelező nyugdíjba vonulás, de a kettős finanszírozás, vagyis a nyugdíj és a munkabér együtt fizetésének tilalma rájuk is érvényes.
A Kormány döntése értelmében, ha a közszférában dolgozók elérték a nyugdíjkorhatárukat és megfelelő szolgálati idővel rendelkeznek, akkor a munkaviszonyukat meg kell szüntetni. A megszüntetett álláshelyek be nem tölthetők és semmilyen más szerződéssel, pl. megbízási szerződés, szabadfoglalkozás, stb. nem láttathatók el. Ez alól azonban egyedi mentességet lehet kapni, amelyről a Kormány dönt. Azoknak, akik már ez előtt is nyugdíj mellett dolgoztak a közszférában, 2013. április 30-ig kell jelezniük, hogy a továbbiakban az ellátásukat vagy a munkabérüket szeretnék-e, mert a kettős finanszírozás, vagyis a nyugdíj és a munkabér együtt fizetésének tilalma mindenkire - így a továbbfoglalkoztatottakra is - érvényes lesz. Akik a bért választják, azoknak július 1-jével függesztik fel nyugellátásuk folyósítását. Akik korhatár előtti ellátást kapnak, azoknak be kell jelenteniük, hogy az ellátást nem kívánják igénybe venni, viszont nem kell egyedi mentességet kérniük a továbbfoglalkoztatásra, tekintettel arra, hogy még nem töltötték be a nyugdíjkorhatárt.
Saját véleményünk szerint a médiában hozzáférhető információk alapján ezen intézkedés egészségügyet érintő vonzata akár fakadhat a Rezidens Szövetség által folyamatosan kritizált azon visszás helyzetből, hogy a fekvőbeteg szakellátásban a jelenlegi vezetők, főorvosok, igazgatók nem engedik nemhogy a fiatal, de még a középkorosztályt sem műtétekhez és ezáltal szakmai fejlődéshez jutni, így perspektíva hiányában tömeges az orvosok elvándorlása hazánkból. Ez a kormánydöntés két előnnyel is járhat: egyfelől a nyugdíjkorhatárt betöltő főorvosok, igazgatók nyugdíjazása talán teret ad a következő generáció egészségügyi vezető szerepbe lépésének, másfelől a már nyugdíj mellett dolgozó vezetők ugyan maradhatnak, ha ezt választják, viszont a költségvetés megtakarítja a nyugdíjösszegeiket. Hátránya egyes betegek esetében esetleg az lehet, ha az eddigi kezelőorvosa esik a kényszernyugdíjazás alá, illetve ha egy-egy osztályról olyan szakmai vezető távozik, akinek kiesésével a szakmai színvonal visszaeshet. Remélhetőleg kevés ilyen esetre fog sor kerülni.
A lényeg, hogy a vállalkozói szféra közfinanszírozott nyugdíjasait ez a döntés közvetlenül ugyan nem érinti, de közvetve a közszférából kikerülő és a nyugdíj mellett magánpraxist indító kollégák által támasztott versenyhelyzet őket is érzékenyen érintheti.