Szamla kiallitasa kulfoldi fizetoeszkozben
Előfordul, hogy egy hazai szolgáltatást igénybe vevő személy valutában (külföldi bankjegyekkel készpénzben), vagy devizában (külföldi pénznem banki átutalásával) szeretne fizetni. Hogyan kell a számlát ilyenkor kiállítani és elszámolni a könyvelésben?
Jogszabály nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek egymással kötött szerződéses viszonyaikban valuta- vagy deviza-ellenértékben állapodjanak meg, feltéve, hogy az a felek szabad akaratán alapul. A külföldi pénznem ellenében is történő értékesítés feltételezi, hogy a rendelőben (honlapon) az egyes szolgáltatások ára forintban és az elfogadott más valutá(k)ban is fel vannak tüntetve, vagy ugyan csak forintban vannak feltüntetve, de ki van függesztve az az árfolyam, amelyen átszámítva naponta, vagy akár gyakrabban változó módon is, de meghatározható a szolgáltatás ára az elfogadott valutákban is. Az általános szabályok szerint a szolgáltatás ellenértékének megfizetésekor a bizonylat lehet nyugta, számla, egyszerűsített adattartalmú számla is. A bizonylat tételeit és azok alapján az összesítetett számlaértéket forintban kell rögzíteni, azonban ha az ellenérték valutában van meghatározva, akkor a számlán azt kell feltüntetni tételesen és összesítve is, majd az áfa törvény 80. §-ának (2) bekezdésében meghatározott árfolyamon - forintra átszámított összesítette értékét is szerepeltetni kell a számla legvégén. Az Áfa-törvény 80. §-a tehát arra az esetre vonatkozik, amikor a felek úgy állapodnak meg, hogy a fizetés valamely külföldi fizetőeszközben történik. Ezen paragrafus alapján a külföldi fizetőeszközben kitöltött számla végösszegét forintban bármely, belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet által jegyzett devizaeladási árfolyam, vagy az adózó választásán alapuló és az adóhatósághoz történt előzetes bejelentés alapján az MNB árfolyam alkalmazásával kell meghatározni. A hitelintézet gyakorlatilag bármely bankot, vagy takarékszövetkezetet jelenti, azaz nem csak a számlavezető bank adatai használhatók föl váltási célra. Persze az „aki állít, az bizonyít” elv alapján célszerű a fölhasznált árfolyamot dokumentálni, mely bank melyik napon jegyzett árfolyamáról van és ellenőrizni, hogy ez az adat az adóhatósági elévülési időszak végéig visszakereshető legyen, vagy esetleg egy képernyő-printtel mi magunk gondoskodjuk az archiválásról. Nagyobb összegű forgalomnál már érdemesebb a hazai hitelintézetek árfolyamai között kutakodni, mert a különbségek miatt akár sokat is nyerhetünk, vagy akár veszíthetünk egy-egy ügyleten. Ha mondjuk, X euró összegű számlát kell forintban kifejeznünk és könyvelésbe bevételként beállítanunk, egyáltalán nem mindegy, hogy a fölhasznált váltási árfolyam mekkora? Nyilván alacsonyabb kurzus esetén kisebb árbevételünk keletkezik forintban, mint ha magasabb árfolyam alapul vételével végezzük el az átváltást. Amennyiben a választott hitelintézet adott napon belül többször is jegyez árfolyamot, úgy az adott napi jegyzett árfolyamok közül a számviteli politikában meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni. A számviteli politika még abban is fontos, hogy azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra, a külföldi pénzérték forintértékének meghatározása során - a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján - alkalmazható az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó fenti előírásai szerinti árfolyam is. Ha ez a döntés nem szerepel a számviteli politikában, a forintérték meghatározása csak jóval bonyolultabb módon a számviteli törvény előírásai alapján a választott hitelintézet által meghirdetett deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán kell forintra átszámítani.
Az MNB-árfolyam alkalmazása két okból is gondot jelenthet: ennek alkalmazását egyfelől előre be kell jelenteni az adóhatóságnak, így tőlünk szereznek tudomást arról, hogy időnként vannak külföldi fizetőeszközben kiállított számláink, másfelől ha ezt a bejelentést megtettük, az adóév végéig ezt a módszert kell alkalmaznunk függetlenül attól, hogy a Jegybank milyen módon és értéken jegyzi a külföldi fizetőeszköz árfolyamát. Az MNB-árfolyam választásának azonban nagy előnye, hogy az év végi mérlegkészítésnél nem jelentkezik árfolyam-különbözet (nyereség, vagy veszteség) a tényleges napi váltási és a december 31-i záróárfolyam eltérése alapján. A kettős könyvvitelt vezető cégek ugyanis a számviteli törvény rendelkezései alapján kötelesek a mérlegeikben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év mérleg-fordulónapjára vonatkozó - az év utolsó napján érvényes - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kimutatni. Ez azt jelenti, hogy hiába nyerünk esetleg év közben egy jól megválasztott árfolyammal adóelőnyt, év végén, ha nem figyelünk oda, elveszíthetjük azt. Ez a hátrány kivédhető azzal, ha az év utolsó napján nincs valuta a valutapénztárban és nincs deviza a banki devizaszámlánkon sem. Különben a valutapénztárban lévő valutakészletnek és a devizaszámlán lévő devizának az üzleti év mérleg-fordulónapjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként, amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként kell elszámolni és ez utóbbi esetben a nyereség után adót is kell fizetni.
Azt, hogy egy számlát milyen devizanemben lehet kiállítani, a felek megállapodásának kérdése. Nyilvánvalóan a számla befogadója csak akkor fogad be külföldi fizetőeszközben kiállított számlát, ha a másik féllel ebben előre megállapodott. Az Európai Unió 2006/112/EK irányelvének 230. cikke alapján a számla bármilyen – akár egzotikusnak tűnő – devizanemben is kiállítható.
Fontos, hogy ha elfogadunk számla ellenében valutát, akkor a forintpénztár vezetése mellett valuta-pénztárat is kell vezetni. Ebből meg annyit, ahány féle valutát elfogadunk. A valutapénztár vezetéséhez meg módosítani kell – vagy el kell készíteni annak - a szabályzatát is a már meglévő forintpénztár vezetési szabályzat mellett. A fizetéskor elfogadott valutanemek és azok irányadó árfolyamának aktuális napi értékét közzé kell tenni.
Problémásnak tűnik, ha a számlában feltüntetett valuta összegnél többet fizet a páciens és forintban – vagy más valutában - kell(ene) visszaadnunk. Ilyenkor a valuta- és a forintpénztár állománya a napi összesítésben nem fog egyezni a bizonylatokkal, az egyikben hiány, a másikban többlet lesz és gondot okoz ezek könyvviteli elszámolása, valamint a későbbi korrekciók elszámolása is. Ha tulajdonos nincs ilyenkor jelen, vagy nem rögzíti a szabályzat az ez esetben tanúsítandó eljárási rendet, azt is gondolhatja, hogy az alkalmazottai esetleg meglopják, noha erről szó sincsen. Javasolható a félreértések elkerülése érdekében, hogy a rendelőben maradó nyugta – számla példányokon kézzel, manuálisan fel kell tüntetni a beteg által igényelt fizetési nemet (például EUR), valamint a betegtől kapott, illetve neki visszaadott összeget. A nyugtán – számlán az alkalmazott árfolyamot is fel kell tüntetni. Így a bizonylatok sorszáma segítségével a pénztáregyenlegek egyezősége és bizonylati alátámasztása érdekében ezeket külön-külön be kell vezetni a valuta- és forintpénztárba.
Nem okoz különösebb többletmunkát, ha a beteg előleget is fizet, akár többször is valutában. Amennyiben az ellenérték, valamint annak részét képező előleg összege idegen fizetőeszközben van kifejezve, az előleg forintra történő átszámításához a fenti szabályokat kell alkalmazni úgy, hogy a forintra történő átszámításhoz az előleg átvételekor érvényes árfolyamot kell alkalmazni, míg a fennmaradó kötelezettség – hátralék - tekintetében az ügylet teljesítésekor érvényes árfolyam alkalmazandó. A teljesítéskor az ügyletre vonatkozó végszámlában - mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban, külön-külön képez adóalapot - az adóalapot meg kell bontani, tekintettel arra, hogy az adó alapjának forintra történő átszámításakor az előlegre és a fennmaradó összegre különböző időpontban érvényes árfolyam alkalmazandó.
Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs a választott hitelintézetnél, vagy a választott MNB-nél jegyzése (egzotikus pénznem), a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank a megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé. Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni.