Időről-időre fölmerül, hogy orvossal, klinikai higiénikussal, asszisztenssel milyen szerződést kössön egy-egy egészségügyi szolgáltató? Sok esetben hallunk, találkozunk megbízási, vállalkozási, közreműködési szerződésekkel, amelyek megfelelő tartalom hiányában aggályosak a tekintetben, hogy nem esetleg munkaviszonyt lepleznek? Mert ha igen, egy ellenőrzés során az ellenőr 5 évre visszamenőleg adó- és járulékhiányt állapíthat meg és ezen kívül bírságot is kiszabhat.


A leplezett munkaszerződés veszélyének elkerülése érdekében való teendők körére nézve iránymutató lehet az alábbi szabályozás. Megjegyezzük, hogy az egészségügyben alkalmazható szabadfoglalkozás elnevezésű jogviszony az egyetlen olyan számlaképes forma, amit az ellenőrök nem tekinthetnek munkaviszonynak, amennyiben az arra vonatkozó speciális tartalmú szerződést kötik meg egymással a felek, azaz a megbízó rendelő és a szabadfoglalkozású vállalkozó.



A 7001/2005. (MK 170.) FMM–PM együttes irányelv a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról az alábbiakat tartalmazza:



Az adóellenőrzés alapján induló közigazgatási eljárásban: alkalmazni kell az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében meghatározott alapelvet, mely szerint „a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.



Bárhogyan nevezzük, tartalmában munkaviszony, ha az alábbiak közül több is felismerhető:

– A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás

Munkaviszony esetében az ellátandó feladat, illetve tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására.



– A személyes munkavégzési kötelezettség

Szemben a polgári jog megbízásával vagy vállalkozásával, munkaviszonyban az alkalmazott helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe. Mindez elkülönítendő attól a munkáltatói lehetőségtől, hogy átirányítás keretében a munkavállaló munkakörébe nem tartozó feladatok ellátására, helyettesítésre is kötelezhető átmenetileg. A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat.



– Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása

Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.



– Alá-fölérendeltségi viszony

A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást. Amint az ítélkezési gyakorlat is megállapítja: a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól.



– Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog

A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Az utasítási jog megléte ugyanakkor önmagában csak az egyik, de nem kizárólagos – nem feltétlenül döntő – szempont a minősítés során. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.



– A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon.



– A munkavégzés helye

A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladat ellátáshoz igazodik. Így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött (pl. az oktatás vagy az építkezés helyszíne). Ugyanakkor a munkaviszony keretében ellátandó tevékenységek bizonyos hányada is végezhető a munkavállaló által meghatározott helyen (pl. a pedagógus otthon javítja a dolgozatokat, a színész a nyaralójában tanulja a szerepét, az újságíró lakásán írja le és szerkeszti a riportot).



– Az elvégzett munka díjazása

Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor – és ez viszont munkajogi sajátosság – legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.


A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve – vállalkozás esetében – a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.



– A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyaginak felhasználása

A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).


Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségéket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak/vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.



– A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása

A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de – mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek – vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is.



– Írásbeliség

Az Mt. 76. § (1)–(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata. A bírósági gyakorlat szerint önmagában a munkaszerződés mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony.


Szíveskedjen a fentieket összevetni a jelenlegi szerződéseivel és szükség esetén azokat még időben módosítani.


A leírtak nem jelentik azt, hogy az egészségügyben nem létezhet valódi vállalkozási, illetve megbízási szerződés, de akkor a fenti elemeknek azokban a szerződésekben vagy nem szabad meglenniük, vagy csak néhánynak és akkor is csak kisebb súllyal.


Például eseti implantáció, ügyelet vállalás, alkalmi helyettesítés, stb. szabályszerűen végezhető munkaviszony létrejötte nélkül is.