Mi lesz az iskola-egészségügyi körzetekkel?

Az utóbbi időben fellángolt a vita arról, hogy mit érhet egy praxisjog és hogy megvédi-e a jogalkotó az orvosok szerzett, vagy nem kevés pénzért megvásárolt tulajdonát és az abba a működtetés érdekében végzett beruházásokat? Néhány peres eljárásban született ítélet alapján konferenciákon, továbbképzéseken is fölmerült ez a kérdés, de az ott elhangzott válaszok nem mindig segítettek a tisztánlátásban. Ebben a cikkben megpróbáljuk a praxisjog kérdését a jogi és bírói gyakorlat alapján világosan és átláthatóan bemutatni.

A praxisjog jogelőd fogalmát, az önálló orvosi működtetési jogot a 2000. évi II. törvény alkotta meg és vezette be. A törvény az önálló orvosi tevékenységet az alapellátásban kívánta szabályozni. A működtetési jog nem terjedhet ki az egész orvostársadalomra, hiszen a hivatalnok, a kutató és az orvoslátogatóként dolgozó orvosok esetében ez lehetetlen és nem is tartanak erre igényt. Ugyanakkor a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kellett volna rendelkezni a működtetési jogról, amire a mai napig nem került sor. A működtetési jog testesíti meg az adott orvos személyes ellátási kötelezettségét, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás megszervezése milyen szervezeti keretek között (pl. közalkalmazott, munkavállaló, egyéni vállalkozó, társas vállalkozás tagja) történik. Az orvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő sajátos „know-how” képvisel. A törvény célja az volt, hogy az önálló orvosi tevékenység fogalmának definiálása az erre jogosító működtetési jog vagyoni értékű jogként való meghatározásával alappillérévé váljon annak a törekvésnek, amely az orvos praxisért való felelősségét helyezi a gyógyító munka középpontjába. A törvény szerint önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos). A praxisjog, mint az önálló orvosi működtetési jogot érthetőbben megjelenítő fogalom a 2000. évi II. törvényben még csak idézőjelben és zárójelben jelent meg leírva, általánosan használatossá 2012. január 1-től vált, amióta a törvény is ezt használja. A területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosok működtetési joga 2012. január 1-jével praxisjognak minősül, amely jog arra a körzetre terjed ki, ahol a háziorvos 2012. január 1-jén területi ellátási kötelezettséggel háziorvosi ellátást nyújt, ideértve a munkavégzésben akadályozott, működtetési joggal rendelkező orvost is.

A működtetési jog megszerzése a jogi előfeltétele annak, hogy az önkormányzat valamely orvost háziorvosként foglalkoztasson. A helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint egészségügyi alapellátásról a települési önkormányzat köteles gondoskodni. Ezen jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy az önkormányzat az egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy kivel köt feladat-ellátási szerződést? Fontos rámutatni arra, hogy jelenleg jogszabályok nem teremtenek az önkormányzatok számára olyan kötelezettséget, hogy a működtetési jogot megvásároló orvossal kötelezően, vagyis automatikusan szerződést kellene kötniük. A praxisjog értékesítésével a feladatellátás körében nem következik be az eladó és a vevő között jogutódlás, sem pedig engedményezés, így a praxisjogot megvásároló orvossal, illetve a vállalkozásával az önkormányzat ezen okokból sem köteles a foglalkoztatásra feladat-ellátási szerződést minden más feltétel vizsgálata nélkül kötelezően automatikusan megkötni.

Ezért a helyes és egyben jogszerű eljárás a praxisjog átruházása esetén az, hogy a praxisjog elidegenítésére vonatkozó szándékát - a praxisjogot megszerezni kívánó orvost is megjelölve - az azt elidegeníteni kívánó személy bejelenti az adott praxisjoggal érintett települési

önkormányzatnak és kéri, hogy a vevőjelölt személyét vizsgálják meg és nyilatkozzanak arról, hogy kötnek-e vele, illetve a vállalkozásával feladat-ellátási szerződést? Igenlő nyilatkozat esetében biztonsággal meg lehet kötni az adásvételi szerződést az orvosok között, míg nemleges válasz esetében közöttük szerződést nincs értelme létrehozni. Ha a felek az önkormányzati döntést megelőzően egymás felé való elkötelezettségük kimutatása érdekében előszerződést kötöttek és ennek keretében foglalót adta át – vettek át, akkor igenlő nyilatkozat esetében a foglaló a vételárba beszámít, nemleges nyilatkozat esetében, mivel az önkormányzat szabadon dönt és döntése, aminek következtében a felek közötti szerződés nem jön létre egyik félnek sem felróható, az átvett foglalót egyszeres összegben vissza kell adni a vevőnek.

Az önkormányzattal feladat-ellátási szerződésben álló egészségügyi szolgálatnak, amennyiben a szerződéses kötelezettségeit betartja és jogszerűen működteti a körzetet, nem kell attól tartania, hogy a szerződését az önkormányzat felmondja. Ha mégis felmondás történne, először a felmondás jogszerűségét kell megvizsgálni, és ha indokolt, bírósághoz fordulni a felmondás jogellenességének ítéletben történő kimondása érdekében. Ez esetben a jogellenes felmondásból következő összes kárt az önkormányzatnak meg kell térítenie. Téves az a jogértelmezés, miszerint a praxisjog tulajdonosának bármi áron és mindentől függetlenül ellátási kötelezettsége van, így ha ennek teljesítését az önkormányzat úgy akadályozza meg, hogy nem köt a praxisjog vevőjével szerződést, akkor az önkormányzat jogsértően jár el. Nem szabad elfelejteni azt a jogalkotói szándékot, miszerint a területi alapellátásnak három szereplője van: az önkormányzat, az orvos és a beteg. Ha bármelyik kettő szereplő között konfliktus alakulna ki, a jogszabályok olvasatából az következik, hogy a legfontosabb a betegellátás folyamatosságának biztosítása. Ha a vita az önkormányzat és az orvos között alakul ki, szóba jöhet akár a helyettesítés, akár a szerződés felmondása is. A praxistörvény szóhasználata is árulkodó: a praxisjog az a jog, ami alapján önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel, meghatározott körzetben végezhető, azaz feltételes módban történt a megfogalmazás, ami azt jelenti, hogy a tevékenység végzéséhez a praxisjogon túl más feltételek beállása is szükségeltetik. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy ha és amennyiben az orvos ezen többletfeltételeknek eleget tesz és a vállalkozása megköti az önkormányzattal a feladat-ellátási szerződést, akkor már az ezen szerződésben vállalt, ezen szerződésből fakadó kötelezettsége lesz a betegek személyes ellátása. Azaz a praxisjoghoz kapcsolódó ellátási kötelezettség nem törvényen alapul, és ezért nem lesz belőle az önkormányzatok által elfogadandó és betartandó, azaz automatikus szerződéskötés a feladat-ellátására a praxisjog tulajdonosával, hanem az az egyéb feltételeket teljesítő orvos vállalkozásával létrejövő szerződésből következik.

Miért és mennyit ér egy praxisjog? Vannak olyan vélemények, miszerint a területi ellátási kötelezettség nem lehet érték, hiszen ez egy kötelezettség, és mint ilyen, nem képvisel semmilyen vagyoni értéket sem. Más vélemények szerint a területi ellátási kötelezettség a területhez, körzethez kötöttsége okán monopólium, azaz korlátlanul nem szaporítható, mint a magánrendelők száma, mert annyi praxisjog van hazánkban, ahány önkormányzat ahány ilyen alapellátási körzetet létesített. A praxisjog értéke tehát az a kizárólagos jog, hogy csak a praxisjog tulajdonosa nyújthat abban az adott önkormányzati körzetben közfinanszírozott alapellátást, és a közpénzekből való gazdálkodás segítségével a magántevékenységhez képest nagyobb biztonsággal jelenik meg és marad meg az egészségügyi szolgáltatói piacon. A praxisjogok egymástól nyilvánvalóan eltérő értéket képviselnek, hiszen más-más lakosságszámmal rendelkeznek, más-más összegű közfinanszírozásból származó bevételekre tesznek szert, más-más felszereltséggel és a magánbevétel-vonzó feltételekkel működnek. A praxisjog értéke tehát számos tényezőt figyelembe véve szabadáras, az a felek közötti alku

során alakul ki. Ha a praxisjog eladásánál, illetve megvásárlásánál gondosan járunk el, akkor nagy valószínűséggel a felek által kívánt adásvételi ügylet a felek akarata szerint fog teljesedébe menni. A vevő részéről alapvető gondossági feltétel, hogy okirattal igazoltassa, hogy az eladó valóban tulajdonosa az általa eladni kívánt praxisjognak. Ez az okirat az egészségügyi államigazgatási szerv (régi neve: Ántsz) illetékes városi / kerületi / kistérségi intézetei által kiadott határozat lehet, ami olyan hatályú, mint az ingatlanok esetében a földhivatali tulajdoni lap, azaz közhitelesen igazolja, hogy ki az adott praxisjog tényleges és valós tulajdonosa. Másfelől a praxistörvény kimondja, hogy az OALI, mint praxiskezelő nyilvántartást vezet a praxisjogokról és a tartósan betöltetlen körzetekről, regisztrálja a praxisjogra vonatkozó adásvételeket, ebben a körben nyilvántartja az eladó és a vevő nevét és pecsétszámát, valamint a praxisjog és az adásvétel azonosítására szolgáló adatokat, továbbá közzéteszi és hirdeti a megvásárolható praxisjogokat. Az OALI által vezetett nyilvántartás szerint a praxis kódja, a praxisjoggal érintett körzet meghatározása, a praxisjogot engedélyező határozatot kiadó hatóság megnevezése, az engedély száma és kelte tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül, azaz az OALI-tól is bekérhető az igazolás. A közhitelesség azt jelenti, hogy egyfelől abba bárki betekinthet, az adatokról igazolást kérhet és sem a betekintéshez, sem az igazolás-kéréshez nincsen szükség meghatalmazásra.

Van-e praxisjoguk az iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó orvosoknak? Az egészségügyről 1997. évi CLIV. törvény a helyi önkormányzatok feladataivá az alábbiakat teszi és ezzel meghatározza az alapellátás törvényi definícióját:

a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás,

b) a fogorvosi alapellátás,

c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás,

d) a védőnői ellátás,

e) az iskola-egészségügyi ellátás.

A törvény azt is kimondja, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete az OALI által megadott szempontokat figyelembe véve megállapítja és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit. Több településre is kiterjedő ellátás esetén a körzet székhelyét az érintett települési önkormányzatok egyetértésben állapítják meg. Az OALI szempontrendszere azt tartalmazza, hogy mivel az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény és a végrehajtásáról rendelkező 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében azok hatálya csak a háziorvosi, a házi gyermekorvosi és a fogorvosi alapellátásra terjed ki és az alapellátási ügyeleti ellátásra, a védőnői ellátásra, valamint az iskola-egészségügyi ellátásra nem terjed ki, kizárólag a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi alapellátás tekintetében lett az OALI praxiskezelő. Ebből az következik, hogy az iskola-egészségügyi ellátáshoz – bár az alapellátási körbe tartozik – nem tartozik praxisjog azért, mert a praxistörvény a praxisjogot nevesítetten a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi alapellátáshoz köti és ezen ellátásoktól elkülönítetten sorolja föl az iskola-egészségügyi ellátást a védőnői és az ügyeleti ellátással, ami azt jelenti, hogy ez utóbbiakhoz sem tartozik praxisjog, noha az alapellátás részét képezik. Vagyis a praxisjog csak az alapellátásban van, de nem minden alapellátási formában.

Mi lesz azzal, aki iskola-egészségügyi praxisjogot vásárolt? Elveszítette a vételárat, mert értéktelen dolgot vásárolt meg? Elveszítette a beruházásai értékét, mert értéktelen dologba ruházott be? Mi lesz azzal, aki iskola-egészségügyi tevékenységet végez és szeretné ezt a jogát átruházni egy másik orvosra? Nem kérhet pénzt ezért, mert nincsen praxisjoga? És még számos kérdést is föltehetnénk ebben a témakörben.

A válasznál vissza kell utalni a közhiteles nyilvántartásra és annak jogi kihatására. Aki a törvény erejénél fogva 2000-ben, vagy azóta bármilyen, eredeti, vagy származékos úton (betöltéssel, örökléssel, adásvétellel, ajándékozással, cserével, stb.) jutott iskola-egészségügyi körzet működtetéséhez nézze meg, hogy 2007. előtt a MOK-tól, ezt követően pedig az egészségügyi államigazgatási szervtől (régi neve: Ántsz) kapott-e bármilyen közokiratot (hatósági bizonyítvány, illetve határozat) arról, hogy övé lett az adott iskola-egészségügyi körzet praxisjoga (korábban: önálló orvosi működtetési jog)? Ha igen, akkor a szerzése jogszerű és szabályos, hiszen így a felek a közhiteles nyilvántartás adataiban bízva kötötték meg egymással az adásvételi szerződést, történt az öröklés, az ajándékozás, a csere, illetve a betöltés. Célszerű ezen okirat birtokában frissen kérni egy igazolást arról, hogy adott iskola-egészségügyi körzetnek ki a tulajdonosa, amit az OALI-tól, illetve az egészségügyi államigazgatási szervtől lehet igényelni. Ha az a válasz érkezik, hogy az iskola-egészségügyi körzeteknek nincsen praxisjoga, akkor a korábbi, praxisjogot igazoló közokirat birtokában megfontolandó egy, államigazgatási jogkörben okozott kár miatt peres eljárás indítása, ami több ilyen eset meglétében pertársaságban is megtehető. A kártérítés jogi alapja a két igazolás egymásnak ellentmondó tartalmi különbsége, miszerint a korábbi igazolás alapján létezett a praxisjog és ezért a vevő jelentős összeget kifizetett és beruházásokat hajtott végre, míg a későbbi igazolás alapján a korábban hatóságilag igazolt praxisjog nem létezik.

Folyamatban van a gyermekfogászati praxisok átminősítése is azon okból, hogy a jogszabály ezek betöltését szakvizsgához köti, de ilyennel kevesen rendelkeznek. Amennyiben a gyermekfogászati körzet átminősítése vegyes körzetté történik, nem éri kár a praxisjog tulajdonosát, de ha az átminősítés eredménye iskola-egészségügyi körzet lesz, akkor a fent leírtak szerint már nem lesz arra a körzetre az orvosnak praxisjoga.

Az iskola-egészségügyi körzet tehát értéktelenné vált? Nem, ez így nem pontos és nem is igaz. Az történt, hogy bár erre az alapellátási formára nincsen fennálló, így eladható, elajándékozható, elcserélhető, betölthető, megörökölhető praxisjog ugyan, de a körzet működtetése és ezzel a közfinanszírozáshoz való hozzáférés monopóliuma továbbra is fennáll, ami folyamatosan értéket képvisel a mai napon is. Az ilyen értéket képviselő körzetek működtetéséhez való hozzáférés azonban immár nem praxisjog adásvételével, hanem egyfajta „lelépéssel” történhet, azaz a körzetet a vállalkozása keretében működtető orvos – nyilván megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében – lelép, azaz fölbontja az önkormányzattal megkötött feladat-ellátási szerződését. Ha a lelépő orvosnak van fölhalmozott erkölcsi és / vagy kapcsolati tőkéje az önkormányzatnál, akkor a helyébe lépő bemutatásával, ajánlásával el tudja érni, hogy az önkormányzat helyette a bemutatott személyt fogadja el orvosnak és annak a vállalkozásával kösse meg az új feladat-ellátási szerződést. Ez az erkölcsi / kapcsolati tőke, aminek következtében az új belépő folytathatja a területi iskola-egészségügyi ellátást ér vagyoni értéket, amiért az új belépőtől jogosan kérhet pénzt a lelépő orvos. Az ügylet azonban a praxisjog adásvételhez képest némileg több kockázati elemet tartalmaz, így célszerű ügyvédi közreműködést, ügyvédi letétet alkalmazni.

A kockázat jelentősen csökkenthető, ha a belépő orvos átveszi a körzetet addig működtető orvos cégét, mert ilyen esetben nem új feladat-ellátási szerződés megkötéséről, hanem a meglévő módosításáról van szó, azaz a belépő orvos esetleg új nevet, új székhelyet ad az átvett cégnek, de annak sem a cégjegyzék, sem az adószáma nem változik, hanem fentieken túl még a képviselője lesz csak új. Miután a körzetnek nincsen praxisjoga, így az átvevő személyét sem kell kötelezően az önkormányzattal előzetesen elfogadtatni ugyan, de a hosszú-távú jó kapcsolat és a korrektség, udvariasság okán mégis csak célszerűnek látszik így eljárni ebben az esetben is. Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a belépő orvos egyszer

majd szintén így, lelépéssel akarja átengedni a körzete működtetését, amihez ugyanúgy szüksége lesz az önkormányzat rugalmasságára.

Dr. Sztrilich András

ügyvéd, adjunktus

Kulcsmondatok:

I. A praxisjog területhez kötött, azt nem lehet az adott körzettől függetlenített jogként felfogni.

II. A területi ellátási kötelezettség a praxisjog tartalmi eleme.

III. A praxisjognak az adott háziorvosi körzetben való gyakorlásához szükség van az önkormányzattal való feladat-ellátási szerződés megkötésére.

IV. Az önkormányzat - tartósan megüresedettnek minősülő körzet kivételével – feladat-ellátási szerződést csak az adott körzetre vonatkozó praxisjoggal rendelkező orvossal köthet, a jogszabályok azonban önkormányzat számára szerződéskötési kötelezettséget nem írnak elő.

V. A praxisjog nem azonos a működési engedéllyel. A praxisjog kizárólag természetes személy tulajdonában állhat, a működési engedély pedig a szolgálatot működtető vállalkozás, gazdasági társaság részére szól.

VI. Az iskola-egészségügyi körzetekhez nem tartozik ugyan praxisjog, de ettől még vagyoni értéket képviselnek.